ERNIE BALL MUSIC MAN JP6 BUTTERCREAM
2005 Limited Edition

Specs

Name: JP6 (John Petrucci Signature)
Year: 2005
Made in: USA
Finish: Buttercream

Body


Body type:
Solid body
Body material:
Basswood
Neck joint:
Bolt-on (5 bolts)
Bridge:
Standard - Custom John Petrucci Music Man® floating tremolo
Hardware color:
Chrome

Neck


Neck type:
JP6
Neck material:
Birdseye Maple
Fingerboard:
Rosewood
Inlays:
Custom JP Shields
Frets:
24
Nut:
Compensated
Machine heads:
Schaller M6-IND locking

Electronics


PU Config:
HH
Bridge PU:
DiMarzio Custom Wound Petrucci
Neck PU:
DiMarzio Custom Wound Petrucci
Controls:
1 volume / 1 tone / 3-way toggle pickup selector / 3-way toggle piezo/magnetic selector

Történet


Ez a hangszer régi álmom volt. Amikor befejeztem az iskoláimat és elkezdtem dolgozni és pénzt keresni, elkezdtem nézegetni a Petrucci gitárokat, először még csak az Ibanezeket. A P1 és P3 színvariáns tetszett leginkább, de minden szempontból elérhetetlennek tűntek. Petrucci már akkor évek óta Music Man artist volt, s noha rongyosra néztem a Scenes from a Memory VHS-t, egyáltalán nem fogtak meg a MM-ek, valahogy "sehogy se néztek ki" számomra a JPM után. Azon a koncerten emlékeim szerint végig egy black sparkle JP6-ot használt, és egy kéket a drop D-s Home c. dalhoz, valamint egy pearl red burst hét húrost, még más volt a MM logo a fején, mások a potik, a tremoló, szóval azok még prototípusok voltak csak. 
Aztán ahogy haladt a széria előre, jöttek a már ismert speckók és persze új színek. Úgy tippelem, hogy 2005 vége felé láthattam meg ezt a buttercream limited edition szériát a neten, valami külföldi hangszerbolt oldalán. Le is mentettem a képeket, de a MM pláne elérhetetlen árban volt akkor még pályakezdő senkiként. 
Közben felvettem életem első személyi hitelét és megvettem belőle az első komoly gitárom, egy JPM P4-et, aminek ugyan utáltam a terepszínű mintázatát, de az volt a legolcsóbb - drágábbra nem futotta, és a hangja és kényelme kiváló volt. Akkoriban már együtt éltem a feleségemmel és járkáltunk fel Budapestre állásinterjúkra Pécsről, így amikor fel kellett jönnöm, mindig beugrottam a Jászai Mari térnél lévő  - már nem létező - Gitart nevű hangszerboltba, amiben volt egy csomó menő gitár, többek közt egy pearl red burst JP6 is, amin mindig játszottam egy kicsit - de rendre megállapítottam, hogy a JPM jobb, nem kell nekem MM. (Ebből is látszik, mennyit számít egy béna beállítás kontra szuper beállítás. A MM  bolti gitárokhoz megszokottan magas húrtávval bírt, a JPM-emet addigra a Tivadar (Vintage 52) faszán belőtte, úgyhogy jogosan éreztem úgy,  ahogy). Ebben az időszakban kiszúrtam valahol a magyar weben, hogy van valakinek egy buttercream JP6-ja, írtam is neki, de hogy mit akartam, arra már nem emlékszem. Viszont a képeket ismét gondosan lementettem. Aztán eltelt nagyon sok év, felköltöztünk, beindult az élet, jött a gitárversenyek kora, MM endorser lettem, a különböző minőségi hangszerek jöttek-mentek tucatszám. Aztán egyszer megláttam a GS-en ugyanannak a buttercream JP-nek a hirdetését, ugyanaz a srác árulta. A képekről rögtön felismertem. Írtam neki azonnal, emlékezett rám ő is, úgyhogy mondtam neki, hogy kell a hangszer. A gond csak az volt, hogy nem volt rá épp elég pénzem. Ilyenkor nincs mit tenni, valamit gyorsan meg kell hirdetni, hátha elviszik. Így a hőn szeretett American Special Telecasterem mentette meg a helyzetet, ami pár nap alatt elkelt, így nem volt akadálya annak, hogy a MM hozzám kerüljön. Sajnos már nem volt makulátlan a hangszer, van rajta néhány külsérelmi nyom - úgy látszik másoknak nem olyan fontos vigyázni ezekre a ritka, értékes gityókra, mint nekem, viszont a jó hír, hogy ezek után már én sem aggódtam, hogy mikor karcolódik meg...
Hiába volt már vagy 20 JP-m előtte, ez valahogy mégis olyan inspiriációt jelentett, hogy  az akkor induló - és azóta becsődölt - Jammit progi segítségével megtanultam és felvettem egy csomó Petrucci szólót hangról-hangra, amikről videókat is csináltam, de egy sor másik videómban is látható, hallható. 
Ezen darab fontosságát mi sem mutatja jobban, mint hogy azóta már minden más JP6-omat eladtam, ezt az egyet tartottam meg, és ez így is marad. Max akkor cserélném le, ha találnék belőle egy makulátlan példányt - de az elmúlt 14 évben talán egy darabot láttam eladót, azt is az USA-ban, úgyhogy erre csekély az esély. A lenti fotókon nem mutat valami jól, de élőben bitang. Ez a limitált széria volt az első, amin a MM bemutatta az azóta minden hangszerén standard-é vált "compensated nut"-ját. További különlegessége még, hogy ez a nyereg vajszínű, szemben az összes többi JP-n található feketével.