Fender YJM
Yngwie Malmsteen Stratocaster

Specs

Name: YJM - Yngwie Malmsteen Stratocaster
Year: 2013
Made in: USA 
Finish: Vintage White

Body


Body type:
Solid body
Body material:
Alder
Neck joint:
Tilt Joint
Bridge:
Wilkinson Synchronized 
Hardware color:
Chrome 

Neck


Neck type:
YJM Modern "C" Shape
Neck material:
Maple
Fingerboard:
Scalloped Maple
Inlays:
Black dot
Frets:
21 / Super Jumbo (Dunlop)
Nut:
Brass
Machine heads:
Fender/Schaller vintage "F" style

Electronics


PU Config:
SSS
Bridge PU:
Seymour Duncan YJM Fury
Mid PU:
Seymour Duncan YJM Fury
Neck PU:
Seymour Duncan YJM Fury
Controls:
1 volume / 2 tone - "No-load" tone control for bridge and middle pickups / 3-way lever 

Történet


Ez az a hangszer, amit több mint 10 éve akartam már, hogy legyen, amióta volt alkalmam kipróbálni egy seft során. Akkor sajnos nem került hozzám, de a hangja eszméletlen jó volt, instant Malmsteen sound-ot tartalmazott, úgyhogy akkor megfogadtam, hogy egyszer lesz ilyen. Azóta húztam, halasztottam a dolgot, mindig találtam fontosabbat, de 2017 nyarán, egy 4000 km-es autóút során, amikor végighallgattam vagy 60 lemezt, a Seventh Sign volt az egyetlen, amitől teljesen lázba jöttem, így éreztem, hogy közel két évtizedes restanciámmal hamarosan le kell számolnom, bele kell ásnom magam a mester munkásságába alaposan, mert tizenévesen sokkot kaptam a játékától, amikor épp Satrianikat meg Steve Vai-okat gyakorolgattam és már-már azt hittem, hogy haladok. Akkor egy haverom elhozta VHS-en az első G3-at, ami után a '85-ös japán Malmsteen Live volt felmásolva, és rögtön az első daltól végem lett (I'll See the Light Tonight). Akkor arra gondoltam, hogy nem lehet így gitározni és hosszú időre eltemettem magamban az élményt, hogy a húszas éveim elején a Fire and Ice lemezzel újra szembekerüljek vele. Valakitől másolt kazettán kaptam meg az említett lemez és a Seventh Sign legjobb dalait összemásolva - akkor nem is tudtam, hogy ez több album. Ez csak most nyáron lett számomra világos, amikor utóbbit hallgatva rájöttem, hogy egy csomó dalt ismerek korábbról.  A nyári vakáció alatt vettem meg az első oktató DVD-ket, és az egyik a Malmsteen-é volt, valamint a Lemezkuckóban egy Live DVD-t is találtam tőle, amin a már említett '85-ös és a későbbi '89-es koncertek dalai szerepeltek. Ezeket újranézve, szépen beszippantott a Malmsteen láz, elkezdtem hát beleásni magam a lemezeibe és a gitározásába egyaránt. Sorra vettem a DVD-ket és kottákat és aztán 2018 legelején gondoltam körbenézek, hogy mennyiért mérik manapság a Malmsteen Stratókat. Mit ad Isten, az első e-bay találat egy olyan hirdetés volt, amit abban a kis országban adtak fel, ahol épp élek, így ezt egy jelnek vettem és ráírtam a srácra, hogy volna-e mód kipróbálni valamikor? 2 nap múlva került sor a találkára, és azonnal el is boltoltam vele a hangszert, az Ibanez RG3120F-et adtam érte cserébe és ráfizettem egy szemmel jól látható összeget, így került hozzám. 
A scalloped fogólap baromi érdekes és izgalmas megoldás, 3D-s lesz tőle a hangformálás. Nehéz kontrollálni, nagyon vigyázni kell, hogy ne legyen hamis a játék, de ha megszokja az ember, utána a hagyományos gitárnyakak jelentik a problémát. A hangja elképesztő! A hozzá tervezett kis Fender pedállal együtt azonnal Malmsteen sound van. A gyári tremolója számomra sajnos használhatatlannak bizonyult a gagyi, betekerős kar miatt, ami pont rossz szögben akad meg és lesz feszes, egyébként meg lötyög és semmire se jó, szóval vettem bele gyorsan egy már az Andy Timmons Ibanezemnél bevált Wilkinson, bepattintós karós, a feszességét imbuszkulccsal szabályozható tremolót, így most remekül lehet vele karozni. A húrokat kiakasztottam a fejen található húrvezetők alól, ezért most már nem is hangolódik, úgyhogy így lett tökéletes. A nyak pickup sound a kedvencem, a hídnál lévő nekem kicsit vékony és hersegő, de hát a mesteré is olyan. 

Az őrületem, amit ez a hangszer teljesített ki, közel 5 hónapon át kitartott, sokat gyúrtam, kottáztam, ujjrendeztem, hallgattam a lemezeket, koncerteket, néztem az oktatóit, fejtegettem az elméleti hátterét. Ennyi idő alatt  úgy érzem eléggé sikerült kiveséznem az öreg dolgait, feleségem el is nevezett közben Malmsztiánnak. Bár én alapból teljesen másképp gondolkodom és gitározom, mint a maestro, ebben a szólóban igyekeztem összegezni a tanultakat: