Fender YJM 
Yngwie Malmsteen Stratocaster

Specs

Name: YJM - Yngwie Malmsteen Stratocaster
Year: 2002
Made in: USA
Finish: Candy Apple Red

Body


Body type:
Solid body
Body material:
Alder
Neck joint:
Tilt Joint
Bridge:
Wilkinson Synchronized
Hardware color:
Chrome 

Neck


Neck type:
YJM Modern "C" Shape
Neck material:
Maple
Fingerboard:
Scalloped Maple
Inlays:
Black dot
Frets:
21 / Super Jumbo (Dunlop)
Nut:
Brass
Machine heads:
Fender/Schaller vintage "F" style

Electronics


PU Config:
SSS
Bridge PU:
DiMarzio HS-3
Mid PU:
DiMarzio YJM 
Neck PU:
DiMarzio YJM 
Controls:
1 volume / 2 tone - "No-load" tone control for bridge and middle pickups / 3-way lever 

Történet

Mielőtt megvettem volna a vintage white YJM-et, már megtaláltam ezt a gitárt a Select Guitars honlapján - sajnos csak az archívumban. Szerelem volt első látásra: lássuk be, a piros sokkal mutatósabb, mint a krém. Meg a dologhoz hozzátartozik, hogy a már emlegetett Live in Japan nyitódalában piros Fenderrel tolja a mester, szóval nekem ez égett be 15-16 évesen, amikor először láttam, és azóta is "ez" a Malmsteen - még ha ő az esetek 95%-ban a vintage white-on játszik is. 

A hangszer fellelésének időpontjában már pár hónapja eladták, így megvenni nyilván nem tudtam, de már akkor kiraktam a laptopomra háttérképként (mindig így teszek, ha egy gitárt meg szeretnék kaparintani) és azóta sem vettem le egy percre sem. Egy évvel később az esélytelenek teljes nyugalmával - és pénztelenül - ráírtam a boltra, hogy nem tudni-e véletlen, hogy kihez került a hangszer? Szerencsémre pont lehetett tudni és a tulaja épp akkor akart náluk valami másik hangszert venni, így aztán kapóra jött neki, hogy én megvenném - végül pár napon belül hozzám is került ez a nem mindennapi darab. Azt hozzá kell tennem, hogy óriási mákom volt, mert a meghirdetett Kemperem már aznap elkelt, hogy felraktam, szóval sokszorosan szerencsés csillagzat alatt álló volt ez a kezdetben bátortalan kísérlet és végül minden patentul összejött. Ennyire sima deal-em még talán soha nem volt - pedig túl vagyok már egy, s máson. 

Meglepő, de ez egy teljesen más hangszer, mint az újabb kori YJM-em, tekintve, hogy ez még 2002-es gyártmány, nincs bullet nyakpálcaállító, érzésre vastagabb a nyaka és a scallop mélysége is jóval csekélyebb, valamint ebben még a klasszik' DiMarzio pickupok vannak és nem az új Seymour Fury szett. 

Azóta utánanéztem, 4 féle kiadás létezik a Malmsteen gitárokból. Az első a 80-as évek végétől egy kis fejes, '50-es nyakkal, 2 pontos tremolóval, ezt váltotta 1998-ban a nagy fejű, 6 pontos vintage tremes verzió, még a bullet nyakpálca nélkül. További ismertetőjele, hogy a DiMarzio feliratok egészen aprók a pickupfedeleken. 2007-től jött be a klasszikus bullet nyakpálca, a mélyebb scallop és a nagyobb DiMarzio feliratok, végül 2011-ben lett lecserélve az elektronika a Seymour Fury hangszedőkre és lett a testbe mélyítve a Dunlop Straplok. (a nyak nem változott 2007 óta). Tehát az én pirosam a második kiadás, a krémem meg a negyedik. 

Első blikkre a krémen található mélyebb kimarásos nyak jobban tetszik, a vékonyabb érzet miatt kényelmesebb, a hangot majd akkor tudom érdemben összehasonlítani, ha új húrokat és teljes beállítást kap a hangszerészemtől, ahol természetesen a használhatatlan tremoló is megy a kukába és kapja szépen a már bevált Wilkinsont. 

További részletek hamarosan! 

Update: Megmértük a két nyakat a 7. bundnál tolómérővel: 1mm eltérés van vastagságban a régebbi kiadású piroson, tehát nem éreztem rosszul. Sajnos hangban és úgy összességében, kidolgozottságban (bundozás) és kényelemben is felülmúlja az újabb kiadás a régit... 

Konklúzió: kell egy másik piros is 2007-ből, amikor már az új nyakkal szerelték. :))))