Fender YJM 
Yngwie Malmsteen Stratocaster

Specs

Name: YJM - Yngwie Malmsteen Stratocaster
Year: 2007
Made in: USA
Finish: Candy Apple Red

Body


Body type:
Solid body
Body material:
Alder
Neck joint:
Tilt Joint
Bridge:
Wilkinson Synchronized
Hardware color:
Chrome 

Neck


Neck type:
YJM Modern "C" Shape
Neck material:
Maple
Fingerboard:
Scalloped Maple
Inlays:
Black dot
Frets:
21 / Super Jumbo (Dunlop)
Nut:
Brass
Machine heads:
Fender/Schaller vintage "F" style

Electronics


PU Config:
SSS
Bridge PU:
DiMarzio HS-3
Mid PU:
DiMarzio YJM 
Neck PU:
DiMarzio YJM 
Controls:
1 volume / 2 tone - "No-load" tone control for bridge and middle pickups / 3-way lever 

Történet

Ahogy megvettem a 2002-es piros Malmsteen-t, bevallom, kissé csalódást keltő volt, már a megvásárlása pillanatában. Már a színe se tetszett igazán, mert bár a képeken, vakuzva nagyon szépnek tűnik, élőben nagyon fura hatást keltett. Minden eszembe jutott róla, csak épp a candy apple red nem. De a színe csak egy esztétikai dolog. Elkerült hangszerészhez, be lett állítva, hazavittem és nyúztam pár napig, de nagyon zavart, hogy vastagabb a nyaka, mint a vintage white-nak, egyszerűen nem állt úgy kézre, ahogyan az. Aztán ahogy lenni szokott ilyenkor, elindult a vezérhangya nálam, hogy akkor találni kéne még egyet, ezúttal egy harmadik generációsat, az új, kényelmesebb nyakkal. Itt még kisebb a merítés, mert bár nem tudom pontosan meddig volt elérhető a piros szín, de úgy sejtem nem sokáig.(1-2 év) Pár napig bújtam a megszokott oldalakat, ahol vadászni szoktam, de semmi, csak a szokásos vintage white-ok minden mennyiségben. Illetve egyet találtam pirosat, rózsafa fogóval, de buherált volt, az eladó lecserélte a hangolókulcsokat satusra, aminek máshova estek a furatai, így az eredetieket betömette a barom. Na, meg a teste is be volt ütve, úgyhogy azt gyorsan elengedtem. Mivel az általam ismert és használt oldalak nem hoztak eredményt napokon keresztül, mélyebben kezdtem keresni a Google találatai között és szerencsémre a sokadik oldalon felhozott egy általam nem ismert angol boltot, ahol volt egy natúr fogós, harmadik generációs, karcmentes darab. Brutál ára volt, 2200 font, amikor az új példányok 1750 körül mennek... Szerencsére nem zárkóztak el az alku elől, így végül megállapodtunk egy elfogadható összegben és elindult a hangszer. Épségben meg is érkezett (GLS), és kicsomagolva azonnal láttam, hogy ez más gitár, mint a 2002-es verzió. A színe gyönyörű piros, a nyaka meg végre olyan, mint a negyedik gen. vintage white-nak, vagyis vékonyabb és mélyebb a scallop. Más még a koptató és a potik színe, illetve ezen nagyobbak a DiMarzio feliratok a pickup fedőkön, és hát ugye ez már bullet truss rod-os nyak. Bár még nem volt lehetőségem hangszerészhez vinni, de már így is szerelem van. Sajnos most ez csak úgy tudott hozzám kerülni, hogy el kellett adjam a másikat, amit azért sajnálok egy kicsit, de összességében jó döntés volt a csere és áldom azt a vezérhangyát, ami nem szokott hagyni nyugodni. Idővel valószínűleg lövök még egy ugyanilyet rózsafa fogóval, és akkor többé-kevésbé kiraktam a Malmsteen-sort - legalábbis, ami nekem annak számít.